Ki mondja meg, milyen hosszú egy futóverseny? És miért 42 195 méter a maraton?

A holmozogj.hu szerkesztősége arra kérte Kovács Soma atlétikai versenybírót, profi (WA/AIMS B-szintű) utcaipálya-felmérőt, a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság utcai versenyeinek egyik irányítóját, hogy segítsen eligazodni a méterek és kilométerek világában. Jöjjön az első rész!

Utcaipálya-felmérés egy felmérő szemével

Az atlétika mérhető sportág. Az atléták egyazon versenyszámban egymással összehasonlítható eredményeket produkálnak, amelyek méterekben és másodpercekben – többpróba esetén pontszámban – összevethetők. A 100 méteres síkfutás, ha az atlétikai pálya minden előírásnak megfelel, akkor mindössze 1 centiméterrel lehet hosszabb a névleges távnál, és egy milliméterrel sem lehet rövidebb. A 400 méteres körpálya pozitív tűrése is mindössze 4 centiméter. Felmerülhet a kérdés, hogy ebben a kiélezett, és objektív sportágban mi a helyzet a maratoni táv hosszával?

Marathóntól Athénig – Londontól Párizsig

Az országúton zajló maratonfutás távja az első újkori olimpián kb. 40 km volt, és maradt ennyi az 1908-as londoni olimpiáig, amikor is a királyi páholynál elhelyezett célvonal miatt végül 26,2 mérföld, azaz kb. 42,2 kilométer lett a versenytáv. 1921-ben a Nemzetközi Atlétikai Szövetség 42 195 méterben határozta meg a maratoni táv hivatalos hosszát.

Természetesen, maratoni versenyeket folyamatosan rendeztek a XX. század első felében is, ám világcsúcsot az Nemzetközi Atlétikai Szövetség nem tartott nyilván ezen a távon. A táv pontos felmérésnek és hitelesítésének tárgykörében a metódus, valamint a felhasznált mérőműszerek látható fejlődése csak az 1960-as évektől indult el a brit John Jewell és az amerikai Ted Corbitt munkájának köszönhetően. Előbbi egy kutatást végzett az utcai versenypályák mérésének módszereiről, és 1961-ben publikált tanulmányt a témában. Nem sokkal ezután Corbitt az Egyesült Királyságba utazott, hogy részt vegyen a London-Brighton közötti futóversenyen, amelyet Jewell aprólékosan felmért. Corbitt és Jewell együtt dolgoztak a folyamat finomításán, majd Corbitt visszavitte a módszert az Egyesült Államokba, ahol eredményei szintén tanulmány formájában publikálta 1964-ben.

A koncepció egyszerű volt: a földméréshez használt mérőkeréken található fordulatszámmérőt illesszük egy kerékpár első kerekéhez, és guruljuk végig a távot! A műszaki megoldás végül Alan Jones amerikai számítástechnikai mérnök munkája nyomán kristályosodott ki, aki a hetvenes évek elejére fejlesztette ki a kilométer-számláló szerkezet felhasználásával működő eszközét, amelyet ma Jones Counterként (magyarul néhol Jones-féle számlálóként) ismer a szakma.

A módszer részét képezi egy úgynevezett „kalibrációs pálya”, amely egy 3-500 méter hosszú, mérőszalaggal milliméter pontossággal felmért sík, egyenes szakasz, amely a felmérési módszer nevét is adja. Ez a kalibráció teszi lehetővé, hogy az első kerék fordulatszáma méterekké konvertálható legyen.

Az olimpiák történetében először 1976-ban mérték fel és hitelesítették Jones Counter, valamint a Jewell és Corbitt által kidolgozott „kalibrált kerékpár módszer” segítségével az atlétikai versenyszámok, nevezetesen a maratonfutás és a gyaloglás utcai versenypályáit. Ez elmúlt 5 évtized minden emlékezetes (és utóbb is hivatalosnak minősített) utcaifutó eredményét olyan pályán érték el, amelyet hivatalos utcai pályafelmérő szakember, Jones Counterrel, illetve a kalibrált kerékpár módszerrel mért fel és hitelesített.  

A módszer beválása és a szigorúbb szabályozás lehetővé tette, hogy Nemzetközi Atlétikai Szövetség 2004-től kezdve világcsúcsokat tartson nyilván az utcaifutó versenyszámokban is.

Pontosan mit mérnek a mérők? Ideális útvonalat?

Majdhogynem: az úgynevezett legrövidebb futható útvonalat (angolul: shortest possible route, SPR), vagyis azt utat, amelynél rövidebbet senki nem futhat, aki észszerűen és szabályosan futja le a távot. Ez persze a futók sebességétől függően nem lesz mindig az „optimális”. Illetve, amíg a kanyarokban a felmért futóútvonal 30 centiméterre fut a szegélytől, addig a mezőnyben van, hogy több ember is egymás mellett haladhat, így a külsőbb íven levők többet futnak valamivel.

42 kilométer még kerékpárral is hosszú. Előfordulhat, hogy mégis rövidebb a pálya?

A kérdés jogos, ezért a szabályok szerint 1 ezrelékes biztonsági tényezőt iktatnak a számításba a pályafelmérők, emiatt minden névleges 1000 méter valójában 1001 méter. Emiatt a világon felmért maratoni versenyek kb. 43 méterrel hosszabbak, mint a meghirdetett táv.

Ez a bizonytalanság párhuzamba állítható a már említett 100 méteres síkfutás 0,01%-os tűrésével, mert mind a távok közötti 422-szeres különbség, mind a mérési módszerekben rejlő eltérések miatt indokolt a nagyobb megengedett tűrés. Igaz az is, hogy a nincs két azonos mérés ezzel a technikával sem, de a sokévtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy a nemzetközi szintű felmérők egymáshoz képest is ebben az 0,1%-os tartományban mérnek.

Miért nem GPS-szel mérik?

Ahány különböző eszköz, annyi különböző mérés. Ha a Szaharában vagy az Antarktiszon lenne a verseny, akkor kristálytiszta útvonal állna össze a GPS-rendszert használó okoseszközök alapján, ám ha már magasabb épületek vagy fák közé érünk, az órák, telefonok „megbolondulnak” és egyáltalán nem biztosított, hogy azt az útvonalat mérjék, amit valójában megfut vagy felmér valaki.

A következő részben kibontjuk a felmérési munka érdekesebb aspektusait, kik mérték meg a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság pályáit, és mire számíthat ma az, aki nagyobb külföldi eseményen vagy idehaza odaáll egy utcai futóverseny rajtjához.

Minden, amit a futásról tudni érdemes a holmozogj.hu futás aloldalán!