Túrázásra fel! Íme a Rám-szakadék, a „Mi kis falunk” és a Pilis legismeretlenebb szép kilátása

Május közepén ideális körülmények fogadtak minket a Pilisben ahhoz, hogy a Dorogról Dömösre vezető 22 kilométeres túránkon jól érezzük magunkat. Se túl meleg, se túl hideg nem volt (kb. 17-20 fok), a nap sütött, csak néhány gomolyfelhő volt az égen, az erdőben pedig nem volt sár, a madarak csicseregtek, menet közben pedig három igencsak nagy testtű szarvassal vagy őzzel is találkoztunk.

Túránkat Dömösön kezdtük meg, ahová a fővárosból másfél óra eljutni busszal. Ez pont annyi idő, mintha Mosonmagyaróvárra vonatoztunk volna… A Dunakanyarban a folyó partján lévő települések közül talán pont a legmesszebbi helyszínt választottuk kezdőpontnak, de mivel innen többfelé is szép túrát lehet megtenni, jó döntésnek bizonyult. Legalább a korán kelés után a buszúton még lehetett egy kicsit pihenni az egész napos kaland előtt!

A dömösi templom és a bolt elől indulva célba vettük Szőke-forrás-völgyet, hogy a zöld-piros-sárga turistautak közös szakaszán behatoljunk a természetbe. A 2,5 kilométeres bemelegítő séta után már következett is a nap első attrakciója, a Rám-szakadék.

Nincs még egy ilyen mély, sziklákkal közrezárt szurdok hazánkban, amelyben ráadásképpen lefelé állandóan csörgedezik a víz. A kötelező haladási irány lentről felfelé van, a 112 méteres szintkülönbséget helyenként nehéz, csúszós részeken kell leküzdeni. Vannak létrás szakaszok is, ami extra kihívást jelent. A „necces” részeken a sziklafalba vájt korlát segíti a haladást. Május második hétvégéjén nagyon szép, zöld környezet fogadott minket, az esős időszak közepén jártunk, de mivel már három-négy napja nem esett, mégis bevállalható volt.

Menet közben utolértünk egy osztálykiránduláson lévő csoportot, hozzánk hasonlóan a gyerekek is jól érezték magukat a Rám-szakadék izgalmas szakaszain.

A Pilisi Parkerdő szakemberei tavaly rövid időre lezárták a szakadékot, mert volt egy komolyabb sziklaomlás. Az ösvény lehető legbiztonságosabb nyomvonalának kijelölése és kiépítése érdekében a kirándulók feje fölé nyúló szikláknál új, elkerülő nyomvonalat és lépcsőt hoztak létre. Emellett a sziklafal állékonyságát rontó gyökereket és faegyedeket eltávolították, továbbá az útvonal legkritikusabb szakaszait minden tavasszal szakértőkkel végigvizsgáltatják.

Miután kiértünk a szakadékból, további hegymenet következett, egészen az 510 méteres Szakó-nyeregig. A zöld sávról itt áttértünk a zöld keresztre, amit a túra következő negyedében követnünk kellett. Mielőtt megérkeztünk a festői szépségű Pilisszentlélekre, a falunak a pálos kolostorromjai mellett is elhaladtunk. A szerzetes rend hagyományai szerint IV. Béla a pilisi vadászatai alkalmával gyakran meglátogatta a pálosok első, pilisszentkereszti kolostorát. Benedek testvérrel hamar megtalálta a közös hangot, majd az uralkodó hálája jeléül többek között 1287-ben megépült Pilisszentléleknél ez a templom és monostor, amelynek a romjai ott állnak a falu felett.

A kevesebb mint 300 fő által lakott Pilisszentlélek napjainkban a Mi kis falunk című magyar sitcom központi helyszíneként szolgáló Teca kocsmájáról híres. A sorozat rajongói nem győznek elzarándokolni erre a helyre, ahol ők maguk is elfogyaszthatnak egy-két frissítőt – mert nemcsak a sorozatban, de a valóságban is kocsmaként funkcionál. Ráadásul a kártyás fizetés is megoldott, ami szintén egy plusz pont ennek a „hangulatkarbantartó kombinátnak”.

Nagyjából a túránk felénél érdemes is enni-inni valamit, mert a következő két kilométeren majdnem 300 méternyi szintemelkedést kell majd leküzdeni. A zöld kereszt pont Teca kocsmája mögött megy vissza az erdőbe, az útra kidőlt fáktól néhány percig nehézkes a haladás, majd egy éles jobbossal elég járatlan terep következik. Ez már annak a legendás Postás-útnak a része, amely Kesztölcöt köti össze Pilisszentlélekkel.

A Turista Magazin leírása alapján még az 1960-as évekig is úgy kellett megcímezni a Pilisszentlélekre küldött leveleket, hogy U.P. (Utolsó Posta) Kesztölc. Innen a külterületi levélhordó, Bodacz István heti hat napban, ha esett, ha fújt, gyalog vitte át a hegy túloldalán fekvő faluba a postát. Ezt a szakaszt az ő tiszteletére nevezték el Postás-útnak.

A meredek kaptató tetején a Pilis egyik legszebb, mégis legkevésbé ismert kilátása fogad minket. A Fekete-hegyi turistaház, népszerűbb nevén a Sasfészekből messzire elláthatunk, jócskán túl a Duna vonalán, mélyen a Felvidék tájaira. Balra Dorog, egyenesen előttünk Esztergom és Párkány képe tárul a szemünk elé. A napos, tiszta időben a Bazilikát és a Suzuki-gyárat is könnyű volt kiszúrni.

A Kétágú-gerinc és az Öreg-szirt felé közeledve átfutott előttünk három nagy testű szarvas, ami egyszerre volt csodás és félelmetes látvány. Tavaly szintén errefelé, a Klastrompuszta és Kesztölc közti úton sétálva történt velünk hasonló. Általában az ilyen dolgok olyan gyorsan történnek velünk, hogy nincs időnk megörökíteni. Lehet, hogy ez nem is baj, mert így tudjuk igazán megélni ezeket a pillanatokat…

Mivel már igencsak a nap végére járt, és még várt ránk nagyjából másfél-két óra séta, ezért az Öreg-szirtre csak „beköszöntünk” egy fotó erejéig. A zöld sávon leereszkedtünk Kesztölcre, miközben ismét váltottunk, túránk befejező szakaszát az Országos Kéktúrán teljesítettük.

Kesztölc után a 117-es út kereszteződésénél legyetek körültekintőek, mert a dombos rész miatt nagyon hirtelen, a semmiből tűnhetnek fel a nagy sebességgel száguldó autók!

Amint átkeltünk az úton, Dorogig a Kéktúra egy fiatal nyárfaerdőn keresztül vezet. Ez már könnyű rész, csak síkon kell sétálni még nagyjából háromnegyed órát, mire megérkezünk célállomásunkhoz, a Kacsa Kocsmához. Sajnos az egyik kedvenc helyünket pár hete egy tűz szinte teljesen letarolta, de nem volt kérdés, hogy tavalyhoz hasonlóan a tavaszi túránkat ezúttal is itt fejezzük be. A lángosos-sült kolbászos résznek szerencsére nem esett baja, szemben az italpultos bódénak, így egy mobil-egységből szolgáltak ki minket. Mindenkinek ajánljuk a helyet, amely a legtöbb hétvégén élő zenével fogadja a látogatókat. Még a fővárosban is csak kevés hangulatosabb kiülős helyet tudunk mondani a forró nyárestékre ennél.

A 22,3 kilométeres túrán 800 méternyi szintemelkedést kellett leküzdeni, megállásokkal együtt nagyjából hét óra alatt teljesíthető. Az útvonal szinte végig fenntartja a túrázó érdeklődését, számos érdekességet tartogatva magában. Éppen ezért egyértelműen megéri a fáradtságot!