Indulás előtt érdemes sétálni egyet Békés városában, amelyet a Békéscsabától idáig kanyargó Élővíz-csatorna fölött átívelő sok híd miatt a hidak városának is neveznek a helyiek.
A folyó a duzzasztómű fölött széles, nyugodt folyású; hosszú, egyenes tóként nyúlik el Szanazugig, lefelé viszont alacsonyabb a vízállás, magasabbak a partok. Egy kis mellékágon, horgászcsónakok között indulunk lefelé, Köröstarcsa irányába.
Alig több, mint 100 méter után elérjük a folyó főágát, megcsodáljuk a fölénk magasodó duzzasztóművet, majd evezőket megfeszítve hajrá, tovább! Érdemes néha félretenni a lapátot, és hallgatni a csendet és a madárhangokat. Különleges vízi madarakat, szitakötőket figyelhetünk meg ezen a szakaszon.
Különös szerencsével akár jégmadarat is láthatunk.
A Körösök hullámterének kultúrtörténeti értékei közé elsősorban a folyószabályozáshoz kötődő vízügyi emlékek tartoznak. Számos régi gátőrház, gőzszivattyútelep látható a védőtöltések mentén.
A 14. folyamkilométernél elérjük a Bodoky Károly Vízügyi Múzeumot, ahol érdemes partra szállni, és elkérni a kulcsot a gátőrtől. Az 1898-ban épült Hosszúfok I. sz. gőzüzemű szivattyútelep egykor a környező belvizeket emelte át a Kettős-Körösbe.
Ma már nem üzemel, helyén múzeumot hoztak létre.
A vízügyi érdekességek után ismét vízre szállunk, és meg sem állunk végállomásunkig, a köröstarcsai kishajókikötőig.
A hangulatos kikötő, amely a vízitúrások és a horgászok kedvelt pihenőhelye is egyben, ivóvíz- és áramvételi lehetőséggel, büfével, WC-vel és zuhanyzóval várja a fáradt vízi vándorokat.
Forrás: Aktív Kalandor