Gigaőrület: ezek már megint az utcán futkorásztak!

Múlt hétvégén rendezték Budapesten az év – sőt valójában a koronavírus-járvány kirobbanása óta eltelt időszak – legnagyobb hazai szabadidős sporteseményét. Mintegy 30 ezren teljesítették az általuk választott futó-, vagy sétatávok valamelyikét, de kísérőkkel, szurkolókkal, családtagokkal együtt több mint 60 ezren látogattak ki a rendezvényre, és – ahogy a szervezők írták – ünnepelték a mozgást a 39. SPAR Budapest Maraton Fesztiválon.

Nekünk meg őket kellene ünnepelnünk:

• a gyári munkást, aki öt gyerek neveléséhez merít erőt a futásból,
• a multicég vezetőjét, aki a napi stresszt vezeti le az edzésekkel,
• a pedagógust, aki több osztálynyi gyereket vitt el az iskolások futamára,
• a fogyatékossággal élőket, akik leküzdve minden nehézséget, elindultak az esélyegyenlőségi futamon,
• a hetvenhez közeli vidéki hölgyet, aki daganatos betegségét szeretné legyőzni és hiszi, hogy ebben a rendszeres séta is segít,
• a Szeged mellett élő fiatalembert, aki beteg édesapjának ígérte meg, hogy még idén lefutja a maratont,
• a szülőket, akik nem a telefont nyomták a gyerek kezébe szombaton délelőtt, hanem beneveztek velük az 1000 méteres családi futamra,
• és mindazokat, akik rendszeres testmozgással (is) tettek és tesznek az egészségükért.

Igen, ünnepelnünk kellene őket, és minél több magyart arra ösztönözni, hogy kövesse a példájukat!

Ehelyett mit látni a közösségi oldalakon, sőt – ami talán még fájdalmasabb – az internetes sajtó egy részében: “mit futkorásznak ezek már megint, csak felfordulást okoznak és közlekedési dugókat!!“

Tragikus állapotban a magyarok egészsége

Mindez egy olyan országban, ahol a várható élettartam 5 évvel alacsonyabb az Európai Unió átlagánál. Bő 10 évvel kevesebbet élünk, mint a legszerencsésebb európai országok lakói, a világranglistán a 80. hely körül szégyenkezünk a várható élettartam alapján, szinte minden fejlett ország megelőz minket.

Tíz magyar felnőtt közül négy saját bevallása szerint is rossz egészségi állapotban van. A halálesetek csaknem felét a helytelen táplálkozás, a dohányzás és az alkohol mellett a mozgásszegény életmód okozza. A krónikus betegségben szenvedők aránya alapján az utolsók között kullogunk egész Európában.

Sokan legyintenek: “az én életem, azt csinálok vele, amit akarok, nekem ne mondja meg senki, hogyan éljek!“

Tévedés! A “meddig élünk egészségesen, mennyit mozgunk, mennyit sportolunk, mennyit betegeskedünk, mennyit járunk orvoshoz” közös ügyünk.

Az egyéni tragédiákon túl ugyanis minden magyar család, minden vállalkozás, a teljes nemzetgazdaság, az egész ország megszenvedi, hogy úgy élünk, ahogy jelenleg élünk.

2021-ben 660 millió órát töltöttek a magyar dolgozók betegszabadságon, betegségük idején 1900 milliárd forintnyi bért fizettek ki nekik a munkáltatók. Könnyen forintosítható mekkora gazdasági kárt okoz és hogyan repíti az egekbe az egészségügyi kiadásokat az egészségtelen életmód, amelynek egyik fontos ismérve a nem elegendő testmozgás.

Vagyis elismerés járna (talán még jutalom is!) azoknak, akik tesznek valamit az egészségükért, például egész évben rendszeresen sétálnak, futnak, edzenek, hogy aztán egy októberi hétvégén sok ezer hasonló társukkal együtt teljesítsék az általuk kitűzött célt Budapest belvárosában.

Gigalezárások, Budapest megbénul, feje tetejére áll minden, őrült káosz

Minek futkorásznak? Elismerés helyett ezt kapták többektől a közösségi oldalakon és kint az utcán. A média egy része is a “szokott módon” vezette fel a rendezvényt: gigalezárásokról, káoszról, a város megbénításáról írtak.

Vajon meddig tart a lapok, a véleményvezérek, az internetes megmondók felelőssége? Látva a fenti adatokat, ismerve a magyarok hétköznapjait, biztosan az a helyes magatartás, ha démonizáljuk az ilyen és ehhez hasonló eseményeket? Nem inkább minden erőnkkel azon kellene dolgoznunk, hogy bárhol, bármikor mozgásra, aktív életmódra ösztönözzük a magyarokat?

A “gigalezárások jönnek, őrült káosz közeledik” közhelyes fordulat helyett talán okosabb lenne azon dolgozni, hogy ne a várost megbénító őrültként tekintsenek az olvasók a szabadidős sportolókra, hanem ők legyenek a minta, a követendő példa.

Ráadásul a futók mezőnye is mindig tele van érdekes emberekkel, színészekkel, celebekkel, olimpikonokkal, különböző szakmák elismert képviselőivel, izgalmas történetekkel. Érdemes ezt (is) hangsúlyozni, nem (csak) a dugókkal riogatni.

Hosszabb távon egészen biztosan nyernénk vele. Mindannyian. Mert ez közös ügyünk!