Erős Tibor: A futás nemcsak a testet, hanem lelket is formálja

Milyen okból döntöttél úgy, hogy szeretnéd megszakítás nélkül kétszer is körbefutni a Balatont? Milyen volt a fogadtatása a család, barátok körében a bejelentésnek?

– A 2024-es egyéni Ultrabalaton-győzelem után bennem volt a kérdés: mi jöhet még? A #Projekt422 kihívása – két egymást követő kör a Balaton körül – nemcsak fizikailag, de mentálisan is egy új dimenzió. Tudni akartam, mi történik az emberrel ilyen hosszú távon. A másik nagy motivációm a jótékonyság volt: a futásomat a Kék Vonal Alapítvány támogatásának szenteltem. A családom és barátaim féltettek, de ismerték az elszántságom, így támogattak végig – még akkor is, ha elsőre nehezen értették, miért van erre szükségem.

Hogyan zajlott a felkészülés, egy héten mennyit futottál? Könnyű a futást összeegyeztetni a munkáddal?

– Hetente hat edzőnapom van (a hétfő a pihenőnapom), ez havi szinten kb. 500-600 km futást jelent. Három hét fokozatos terhelést követi egy pihenő hét ahol csak 100-120 km-t futok, így jön ki évente 6500-7000 km futás. Mellette rendszeresen jártam manuálterápiára, erősítő edzésekre is. A saját vállalkozásomat irányítom, ami szerencsére viszonylag nagyobb szabadságot ad az időbeosztásban. Így tudtam tudatosan és rendszeresen készülni – de ez így is komoly szervezést igényelt. A futás nemcsak fizikai, hanem életmódbeli elköteleződés is.

Volt-e holtpont menet közben, hogyan sikerült úrrá lenned rajta? A kitűzött célt sikerült elérned?

– A második körben, Siófok környékén jött el az a mélypont, amikor a gyomrom nem fogadta be a frissítést, és kétszer is le kellett feküdnöm 10 perces alvásra az út mentén. De a mentális felkészülés, a célba vetett hitem és a fantasztikus kísérőcsapat segítsége segített átlendülni rajta. Igen, sikerült még a kitűzött célom, sőt még annál is jobb időt futottam: 46 óra 10 perc alatt teljesítettem a 422 kilométert. Sok futó teljesít olyan kihívásokat, hogy annyi kilométert fut, ahány éves. Ezen a gondolatmeneten elindulva én szerettem volna annyi óra alatt teljesíteni a #Projekt422-t, ahány éves vagyok, azaz 48. Annak is nagyon örültem volna, de így extra boldog és elégedett vagyok az elért eredménnyel.

A puszta tény mellett, hogy kétszer olyan hosszú a táv, miben különbözött neked ez a két kör attól, mint amikor „csak” egy kört kellett lefutnod?

– Egy körnél tudod, hogy egyszer vége lesz. Kettőnél újraindul minden – mentálisan is. Az első kör inkább a futásról szólt, a második már a túlélésről, az alkalmazkodásról, a „fejben ott létről”. Ott már nem csak a tempón múlt a dolog, hanem a kitartáson, az önuralmon, a hiten.

A #Projekt422 létrejöttének egyik fő célja a jótékonyság volt. Mekkora összeg folyt be eddig a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnak? Miért pont nekik gyűjtöttél?

– A gyűjtés még folyamatban van, de már átléptük a 4 millió forintot, így nagyon bizakodó vagyok, hogy az utolsó pár napban össze tudjuk hozni a kitűzött terv eléréséhez szükséges még hiányzó összeget. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány munkája számomra példaértékű. Olyan gyerekeknek nyújtanak segítséget, akiknek sokszor senki más nem hallja meg a hangját. Úgy éreztem, ha már annyi kilométert futottam magamért, most itt az idő, hogy másokért fussak és a teljesítményemmel figyelmet generáljak a Kék Vonal alapítványnak.

Szerelem első látásra volt az ultrafutás? Mi az a néhány dolog, amit a leginkább szeretsz benne?

– Nem, inkább egy lassú, mély szerelem. Először a futás segített levezetni a stresszt, aztán fokozatosan beépült az életembe. Aztán ahogy egyre több időt töltöttem a hobbifutásban, részt vettem néhány versenyen (félmaratonikon, maratonon), egyre jobban éreztem magam a hosszabb távokban, így elkezdett foglalkoztatni, hogy mi lehet a maratoni távon túl. Innen pedig már ment minden a maga útján. Az ultrafutásban szeretem a magaddal való őszinte találkozást, a határok feszegetését, a csendet, amiben tisztábban hallod a belső hangod, és azt megtapasztalni, hogy bármire képesek vagyunk, ha azt valóban akarjuk.

Mit tanácsolnál azoknak, akik most szeretnének elkezdeni futni? Miért jó mozgásforma a futás?

– Kezdd el, ne várj tökéletes időpontra, körülményekre. Nem kell hozzá edzőterem vagy különleges felszerelés. És a legjobb, hogy futni megtanulni sem kell, hiszen az alapvető képességünk. A legfontosabb az első lépés. A futás nemcsak testet, lelket is formál. Nem kell azonnal maratont futni. Megtanít a kitartásra, az újrakezdésre és arra is, hogy ne másokhoz mérd magad, hanem önmagadhoz. Fokozatosan és kitartóan végezd és beépül az életedbe – ezzel az egyik legjobbat teszed az egészségedért is.

Mi a következő nagy célod?

– A következő megmérettetés az októberi 24 órás világbajnokság Franciaországban, ahol Magyarországot fogom képviselni és a világ legjobb ultrafutóival együtt versenyezni. De addig is a következő hetekben regeneráció, majd újra indulhat a fókuszált felkészülés.