Ave, Amici! Járja a Dunát a Danuvina Alacris

Június 28-án az Élő Duna (=Danuvina Alacris) római evezőshajó-másolat újra meghódította a habokat. Az eseményről két részletes beszámoló is befutott hozzánk, amelyek a résztvevők személyes élményein keresztül mutatják be a szombati és vasárnapi nap történéseit. Az Alacris legénysége felejthetetlen pillanatokat élt át a Dunán, és beszámolóik remekül visszaadják a hangulatot, a kihívásokat és a diadalokat.

Békési György beszámolója:

Ave, Amici! Szombaton, szinte dideregve indultunk Dunacsúnyból az Élő Duna (=Danuvina Alacris) római evezőshajó-másolattal. Egy zsilipelés Dunacsúnynál, egy másik Dunakilitinél, majd hatvan kilométer evezés, na jó, csipetnyi pihenő csorgás Gönyűig. Az Öreg-Duna a szigetközi szakaszon méltóságteljes, az erőmű alatti szakaszon: fenséges! A 2 tucatnyi evezős jól bírta az egyre erősebb napot – csak az óvatlanok égtek pirosra. Az ütemérzékünk is összecsiszolódott: Gönyűre már mintaszerű együttmozgással érkeztünk! A kellemes vacsora után ki-ki otthonába tért, csak 2 elszánt fiatal sátrazott a kikötő-pontonon: füldugó ide, füldugó oda, jól megdöngettek minket az éjszakában elúszó szállodahajók hullámai!

Válint Angéla és Válint Zozó vasárnapra új legénységet és leányságot szervezett: lelkesedésben ők sem maradtak el a szombati csapattól. Az sem szegte kedvünket, hogy aznapra csak 1 zsilipelés jutott: Véneknél teszteltük a pár éve működő vaskapukat. A napi cél: 14 kilométer, fel a Mosoni-Dunán Győrig! Derekasan eveznünk kellett, mert amint a költő mondja: habár felül a gálya s alúl a víznek árja, azért a víz az úr! A kaland legyen kaland: pihenésképp nemcsak fürdőztünk, hanem előtte a horgonyt is kivetettük. Autentikusan dögnehéz volt – főleg felhúzni! De az Alacris-on erre is volt szakember…

Alig telt el a délután fele, amikor Győrbe értünk: igazi tribünevezéssel köszöntöttük a bámészkodókat, a várakozókat – a part szeretteink telefon-csattogásától volt hangos! Mi síppal, dobbal, kereplővel válaszoltunk… juhhhhhé!!!! Vízhólyagok ide, oda, az evezősök láthatóan mindkét napot élvezték… és beszámolóikkal – a közvetlen élményen túl – környezetükben is érdeklődést keltenek a Duna-menti történelem, a Duna-menti közös jelen iránt. Róma – örök! Róma – legyőzhetetlen! Danuvina – Alacris! A Duna velünk él! Ámen!

Válint Zoltán beszámolója:

Dunacsúnyból reggel indultunk, egy gyors zsilipelést követően beléptünk Magyarországra, ahol a Dunakiliti zsilip, és egy lelkes kis csapat fogadott minket. A Dunakiliti zsilip alatti kövezések, uszadékfák és kavicszátonyok alkotta szlalompálya után 20 csomós tolószélben eveztünk rövid pihenőkkel a Szlovákiai Hullám csárdáig, ahol 7 fő távozott a hajóról. Egy gyors helycserét követően 16 profi evezős húzta tovább a korabeli Római birodalom határát alkotó limes víziútján szeretett hajónkat. A navigáció szerint 63 kilométeres szakaszt körülbelül 9 óra alatt sikerült leevezni, kedvező időjárási körülmények között. A hajó a gönyűi stégnél, a fáradt hajósok egy része pedig sátorban, vagy a tökéletesen összeállított logisztikának köszönhetően saját ágyában pihenheti ki a nem mindennapi út fáradalmait.

A hajóút és a történet folytatódik…