Pataki Ádám mozgásról és édességről: meg kell találni az egyensúlyt

Gyerekként több sportot is kipróbált, de csak később találta meg a futást

„Úszni tanultam meg először, még kisgyerekként, de aztán három évig karatéztam is. Emellett kosaraztam is egy darabig az iskolában, de egyik sem lett olyan szinten része az életemnek, mint most a futás” – mesélte Pataki Ádám a holmozogj.hu-nak.

Gyerekként még inkább a szülők terelgetnek minket, ők választják ki, merre induljunk. A futás viszont egy egészen más élethelyzetből nőtte ki magát:

„A kislányom akkoriban 11 éves volt, és beneveztünk egy rövidebb, 1,5-2 kilométeres távra egy futóversenyen. Ezt Liget körnek hívták. Utána láttam, ahogy a félmaratont futók beérkeznek a célba. Azt gondoltam: de jó lenne, ha egyszer én is le tudnám futni. Ez adta meg a kezdőlökést.”

Egy évvel később, 2012-ben teljesítette is első félmaratonját.

„Apa, miért nem fogysz le?” – egy mondat, ami mélyre ment

Az első félmaraton hatalmas élmény volt számára. De ahogy telt az idő, a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, a stresszes időszakokban pedig gyakran a sütemények és a pogácsák felé nyúlt.

„A stresszt sajnos sokáig a pogácsákba vagy süteményekbe vezettem le. Egy pár darabbal egy héten még nincsen gond, de amikor minden nap lecsúszik mondjuk 3 pogácsa, abból hamar felgyűlik tíz–tizenöt is egy héten. És ez bizony meg is látszik.”

Egy nyári kirándulás során jött a felismerés, hogy ez így nem mehet tovább.

„A kisfiammal egy osztrák vidámparkban nem tudtunk felszállni egy hullámvasútra, mert nem ment rám a biztonsági öv. A fiam nagyon szomorú volt és azt kérdezte: apa, miért nem fogysz le? Ekkor elhatároztam, hogy elkezdek odafigyelni az egészségemre.”

Viszont nem kellett lemondania azokról a dolgokról, amiket élvez – egy jóízű vacsoráról a barátokkal, vagy egy finom süteményről, hanem elkezdett mellettük rendszeresen mozogni, elsősorban futni.

„Szerintem nem kell megvonni magunktól a finomságokat – csak mozogni kell mellette. Meg kell találni az egyensúlyt és élvezni az életet.”

Futás közben a fej is rendbe kerül

A mozgás segít abban, hogy a nap végén jól érezze magát – fejben és testben egyaránt.

„Nekem ez fejben is nagyon sokat segít. Futás közben rendszerezem a gondolataimat és hamar túljutok a nehézségeken. Sokszor új ötleteim is születnek például a süteményekkel kapcsolatban.”

Kisebb célok, nagyobb célok… Hogyan lehet fenntartani a motivációt?

„Szerintem a legerősebb motiváció az egészség. Ha az embernek családja van, gyerekei vannak, szereti az életét, akkor oda kell figyelnie. Ha én beteg lennék, az nem csak rólam szólna – ők is végigélnék velem.”

A hétköznapokban persze ennél kisebb, kézzelfoghatóbb célok is hajtják.

„Eleinte az is hatalmas siker volt, amikor először körbefutottam a Margitszigetet. Korábban mindig csak néztem az embereket a rakpartról, és azt gondoltam: hogyan tudják ezt megcsinálni? Aztán egyszer csak én is megcsináltam. Majd kétszer, aztán háromszor is.”

Ezekből a kis lépésekből épült fel az a futótáv, amit ma teljesen természetesen lefut. Mikor több ideje van rá akár 18 kilométert is minden probléma nélkül teljesít, most pedig egy újabb kihívás előtt áll: az UltraBalaton 25 kilométeres távja vár rá.

„Ez lesz a leghosszabb táv, amit eddig egyben lefutottam. Egy kicsit izgulok is miatta, de pont ettől jó. Kell az adrenalin, is kellenek a célok.”

Versenyek, felkészülés – és egy kis családi motiváció

A 25 kilométeres Ultrabalaton szakaszra persze nem egyik napról a másikra készül. Előtte elindult az NN City Run-on és a Vivicittán is rajthoz áll – egyrészt, hogy formába kerüljön, másrészt, mert szereti a hangulatukat.

„Az NN City Runon például 11 kilométert futottunk most vasárnap, amihez az egyik lányom is csatlakozott, aztán jön majd a Vivicittán a félmaraton. Lehet, hogy erre is benevez majd. Ezek azért jók így egymás után, mert közben fokozatosan készülök az UltraBalatonra.”

Pataki Ádám nem szeretne nyomást helyezni a családtagjaira, ha sportról van szó – mégis, úgy tűnik, a példája hatással van rájuk.

„Nem mondom a gyerekeimnek és a feleségemnek sem, hogy futniuk kell. Mindenki azt csinálja, amit szeretne. De valahogy mégis mindenki mozog valamit – és ez jó érzés.”

A családjukban valóban ott van a sport: Marci kosarazik és most mellette úszik is, Gréta az MTK-nál egyesületi szinten kosárlabdázik, Anna atletizált és most fut, Panka pedig, aki már az érettségire készül, rendszeresen jár edzőterembe.

Nincs kifogás, csak időbeosztás kérdése

Család, munka, vállalkozás – nagycsaládos apaként a munka mellett nem egyszerű időt szakítani a mozgásra. Pataki Ádám mégsem szereti az „nincs időm” típusú kifogásokat.

„Mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen ideje. Van, hogy kora reggel futok munka előtt, van, hogy edzőteremben, ha esik és hideg van. Nem mindig fér bele ugyanúgy, de valahogy mindig megoldom.  Vasárnaponként például szinte mindig kimegyek a barátokkal a Margitszigetre – az már szinte rituálé.”

Fut, mert élvezni szeretné az életet

Pataki Ádám azért mozog, mert tudja: ha jól van testben és fejben, az élet is könnyebb, szabadabb, örömtelibb lesz. Szeret enni, szeret élni, szeretne ott lenni a családjának – és nem akar lemondani egyik örömről sem. Inkább megtalálta azt az egyensúlyt, amiben mindez együtt működhet. Te megtaláltad már a saját egyensúlyodat?