Mi a SPAR Budapest Maraton titka, és miért éri meg 42,195 km-t futni? – Interjú Kocsis Árpád főszervezővel

Átlépték a tízezres álomhatárt és már jönnek a fiatalok

A hétvégi 41. SPAR Budapest Maraton a bécsi mögött Közép-Európa legnagyobb klasszikus maraton fesztiváljává nőtte ki magát. A mezőny tíz százalékát már diákok és fiatal felnőttek adják, akik számára már a felkészülés is hiteles élmény és teljesítmény, amit büszkén osztanak meg a közösségi médiában. Kocsis Árpáddal, a Budapest Sportiroda ügyvezetőjével a futás új korszakáról beszélgettünk.

Mire gondol először, amikor kimondjuk: több mint tízezren neveztek a hétvégi SPAR Budapest Maraton klasszikus távjára?

– Beleremegek. Rögtön eszembe jut, hogy négy évtizeddel ezelőtt milyen kevesen voltunk, és rajtunk kívül szinte senki sem hitte el, hogy egy ekkora, nem kimondottan sportos országban ilyen eredményeket lehet elérni. Az ember ilyenkor óhatatlanul végigpörgeti a lépcsőfokokat. A nyolcvanas évek végén alig ezer maratonista állt rajthoz. Amikor 1996-ban megújítottuk a versenyt, még ott álltam a Városligetben a célban, és személyesen akasztottam az érmet sok futó nyakába. Aztán amikor háromezren lettünk, már félre kellett állnom, mert feltartottam volna a sort. Amikor elértük a hat-hétezret, és megjelent kétezer külföldi, könnyű lett volna azt hinni, hogy elértük a plafont. Nem így történt, mentünk tovább. Aztán jött a Covid, ami szinte a nullára vágta vissza a piacot. Három-négyezer futóra zuhantunk vissza, és évekig remény sem látszott a gyors visszatérésre. Mi akkor is pontosan ugyanazzal a hittel és professzionalizmussal szerveztük a maratont négyezer embernek, mint most tízezernek. Hinnünk kellett benne, dolgoztunk tovább, és mostanra beérett a munka: átléptük a tízezres lélektani határt a maratonon.

Hol van most a magyar piac igazi tartaléka?

– A félmaratoni távig már óriási bázisunk van, sok tízezer ember képes lefutni ma Magyarországon a 21 kilométert. A maratont most mintegy 5500 magyar vállalja be a hétvégén, és országosan sincs jelenleg 8-9 ezernél több felkészült maratonfutónk egy szezonban. De a kritikus tömeget most érjük el. A maratont lefutni akkora belső büszkeség és önbecsülés, aminek kisugárzása van a környezetre, a családra, a barátokra. Ráadásul a nemzetközi trendek is nekünk dolgoznak: a futás a 21. századi urbanizált világ legmeghatározóbb, legsikeresebb szabadidősportja lett. Amerika és Nyugat-Európa után Ázsia is robbanásszerűen növekszik, és a magyar mezőny is tartja a lépést a világgal.

Mit tett a BSI-ben az elmúlt harmincnyolc évben annak érdekében, hogy a társadalom ne zavaró tényezőként, hanem nemzeti büszkeségként tekintsen a maratonra?

– Hinni kellett a változásban. Ma már évente közel ezer futóeseményt rendeznek az országban. Bár a szervezés ma sem egyszerű, összehasonlíthatatlanul könnyebb a dolgunk, mint harminc-harmincöt éve. Akkoriban komoly szembeszélben eveztünk. A hatóságok szinte személyes sértésnek vették, ha engedélyt kértünk a városban. Az autósok dühöngtek, nem értették, miért futnak az emberek az utcán. Utánafütyültek a futó nőknek az utcán, a férfiaknak meg beszólogattak a kocsmák teraszáról, hogy lekésték-e a villamost. 1990-ben kimentem a Rotterdami Maratonra. Szombat este egy holland család mellé ültünk le vacsorázni egy zsúfolt étteremben. Kiderült, hogy száz kilométerről jöttek, csak azért, hogy megnézzék a várost és a maratont. Ott döbbentem rá: egy maraton nem puszta verseny, hanem attrakció, amit nézni is élmény. Hittünk benne, hogy ez a szemlélet itthon is meghonosítható. Mára elértük, hogy a futás ellen beszélni már cseppet sem menő; az lett a társadalmi elismerés forrása, ha valaki felkészül, rajthoz áll és teljesíti a távot.

Jubileumok és rekordok idején adódik a kérdés: hogyan tovább? Mi kell a növekedés fenntartásához?

– Rendkívül erős, tapasztalt és professzionális a csapatunk. A 20. század végén és az online korszak hajnalán is kiválóan teljesítettünk, most viszont egy teljesen új technológiai forradalom idejét éljük. Az okostelefonok, a mesterséges intelligencia és az új digitális platformok világában a futók azonnali, személyre szabott élményt várnak el. Nemrég vásároltuk meg és adaptáltuk Budapestre a világ egyik vezető futóapplikációját, amely három verseny után mostanra hibátlanul szolgálja ki a résztvevőket és a hozzátartozókat. De a technológia csak eszköz. A legfontosabb célunk, hogy a verseny napján átélt élményt kiterjesszük a felkészülés teljes időszakára. A márkák, vállalatok ma mind élményt akarnak eladni. Ez ránk hatványozottan igaz: mi élményt adunk és közösséget kell építenünk, a felkészülés első heteitől a célvonalig.

Miért vág bele valaki a maratonba? Mit ad a 42 kilométer?

– A maratont mindig tisztelni kell. Az ötvenedik maraton pont ugyanúgy megbüntetheti a felkészületlenséget vagy a túlzott magabiztosságot, mint az első. Nem, vagy csak elvétve létezik olyan maraton, ahol ne jönne el a holtpont, ahol ne fáradna el a test, és ne kellene fejben megvívni a csatát a távval. Harminchat kilométernél mindenki szembesül a saját határaival. De amikor túljutsz rajta és beérsz a célba, kapsz valamit, amit senki sem vehet el tőled: egy mély, belső önbecsülést. Ahogy a futás nagyasszonya, Monspart Sarolta mondta:  a maratont az ember nem kifelé futja, hanem önmagának. Este otthon a tükör előtt megveregetheted a saját válladat, hogy megcsináltad. Van egy mondás: aki le tud futni egy maratont, az bármire képes az életben. Ebben nagyon sok igazság van.

A SPAR Budapest Maraton rajtlistájának tíz százalékát diákok teszik ki. Hogyan találja meg a maraton a közös hangot az új generációval?

– Ez hatalmas öröm számunkra, hiszen a maraton évtizedeken át nem a huszonévesek műfaja volt. Ma a fiatalok természetes igénye, hogy megosszák a mindennapjaikat. Viszont egyre inkább számít a tartalom: nem mindegy, hogy felszínes pillanatokat mutatsz meg, vagy egy olyan kőkemény felkészülést és teljesítményt, amit az egész környezeted elismer és megsüvegel. A maratoni felkészülés valódi, hiteles tartalom és identitásképző erő. Ha valaki a mai világban azt mondja a társaságában, hogy lefutotta a maratont, arra mindenki elismeréssel tekint, mert tudják, hogy az a népesség törpe kisebbségének a kiváltsága. A fiatalok ezt megértették, és büszkén vállalják a munkát.

Kevés olyan szabadidősport-szervező van Európában, amely mögött a hazai kiskereskedelmi piac legnagyobb szereplői egyszerre sorakoznak fel. Hogyan sikerült ezt elérni?

– A modern marketingben az élményalapú jelenlét a kulcs. A nagy márkák ma olyan közegben akarnak találkozni a fogyasztóikkal, ahol kizárólag tiszta, pozitív impulzusok érik őket. A BSI rendezvényei pontosan ezt nyújtják. Amikor 1989-ben az üzleti szférából átjöttem a sportba szponzorokat keresni, még furcsán néztek rám. A rendszerváltás után beáramló nemzetközi vállalatok hozták be azt a nyugat-európai kultúrát, ahol a nagyvárosi futóversenyek támogatása a marketingstratégia szerves része. A partnereink pontosan tudják, hogy sportszakmai szempontból nálunk nincs kompromisszum: a szerződéseinkben rögzítjük, hogy a szakmai lebonyolítás kizárólag a mi kezünkben van. Cserébe olyan felületet kapnak, ahol a márkanevek szinte köznevesülnek. A futó nem azt mondja, hogy a félmaratonra vagy a maratonra készül, hanem hogy „jövök a SPAR-ra”, „indulok a Telekomon”, vagy „ott leszek a Wizz Airen”. A résztvevők hálásak ezért a támogatásért, a szponzorok pedig prémium környezetben találkoznak a vásárlóikkal.

Mire számíthatunk a hétvégén a 41. SPAR Budapest Maraton Fesztiválon?

– Ez a verseny a bécsi után a régió legnagyobb maraton fesztiválja. A két nap során több mint 39 ezer nevezőt mozgatunk meg a különböző távokon, a családi futásoktól a tízezres maratonig. Tizenhárom jótékonysági szervezet van jelen, több száz család áll rajthoz együtt, és a fogyatékossággal élő sportolók részvétele is kiemelt hangsúlyt kap. A maratoni mezőny közel egyharmada életében először vág neki a 42 kilométernek, a legidősebb indulónk pedig 82 évesen teljesíti a távot. A nemzetközi vonzerőnk is történelmi csúcson van: 121 országból mintegy kilencezer külföldi nevezés érkezett, a legtöbben Nagy-Britanniából, Franciaországból és Olaszországból utaznak hozzánk. A futóturizmus mára mérhető nemzetgazdasági tényezővé vált, megtölti a budapesti szállodákat és éttermeket. Készül is egy átfogó gazdasági hatástanulmányunk, amely pontosan bemutatja majd a rendezvényeink fővárosra,  és a gazdaságra gyakorolt hatását. De ami a legfontosabb: a maraton célvonala nem egy technikai vonal, hanem egy örömvonal. Az a semmihez sem fogható katarzis, amit a célba érkezők abban a néhány másodpercben megélnek, átragad a szurkolókra és a szervezőkre is. Ez a tiszta öröm az, amiért ezt az egészet csináljuk.