Hamar kiderült, hogy igazi csapatjátékos
Ha egy kicsit másképp alakul a története, talán ma inkább válogatott kézilabda kapusként ismernénk, mintsem műsorvezetőként, sportriporterként, kommentátorként, vagy Táncsics Mihály-díjas magyar újságíróként.
„Általános iskolás koromban teniszeztem három és fél évig. Nagyon szerettem, de kiderült, hogy a csapatsportokban sokkal inkább otthon érzem magam és azóta is csapatokban tudok igazán jól dolgozni. Eleinte a vízilabda felé próbáltak terelni, de nem éreztem magam olyan magabiztos úszónak, így végül kézilabdázni kezdtem a Budapesti Spartacus Egyesületnél, ahol hamar kézilabda kapus lettem és ez nagyon bejött.”
A tehetsége vitathatatlan volt, hiszen az ifjúsági válogatottságig vitte sportkarrierjét, ám 18-19 éves korában egy ismeretlen betegség miatt abba kellett hagynia az élsportot.
„Egy vérszegénységgel együtt járó betegséget találtak nálam. Hat hétig feküdtem kórházban, transzfúziót kaptam és az orvosok azt mondták, hagyjam abba az élsportot. Másfél év telt el mire teljesen meggyógyultam, és ez a kiesés olyan hátrányt jelentett, amit nem lehetett behozni. Utána még játszottam egy ideig alacsonyabb szinten, de az már nem ugyanaz volt.”

Úszás, tenisz, kertészkedés – így marad aktív 60 évesen is
Bár az élsportot maga mögött kellett hagynia, a mozgástól nem búcsúzott el.
„Volt egy idő, amikor futással próbálkoztam, de a térdem nem bírta. Az utóbbi években inkább úszni járok – legalább heti kétszer –, és sokat kertészkedem, ami szintén egy fizikai aktivitás. Heti egyszer teniszezem is, illetve főleg nyáron sokszor szoktunk túrázni, vízitúrázni és SUP-ozni is.”
A rendszeres mozgás számára nem azt jelenti, hogy mindenáron bele kell préselni egy edzést a napirendbe, hanem azt, hogy az ember mindig aktívan tartja magát.
„Szerintem sokan túl bonyolultan gondolkodnak erről. Nem kell mindenáron órákig edzeni, az apró dolgok is összeadódnak. Ha például nem lifttel mész, hanem lépcsőzöl, ha nem a ház előtt parkolsz, hanem egy utcával arrébb és hazasétálsz…”

A sport megtanít küzdeni és alkalmazkodni
Nemcsak a saját életében, hanem a gyerekei nevelésében is fontos szerepet kapott a sport. Gundel Takács Gábor és felesége, Czeglédy Ágota – aki fiatalon kosárlabdázott – mindig is hittek abban, hogy a mozgás több, mint egyszerű fizikai tevékenység.
„Nem azért sportoltak a gyerekeink, mert elvártuk tőlük, hanem mert tudtuk, hogy rengeteget ad. Nemcsak egészségügyileg, hanem mentálisan is. A sport megtanít együttműködni, alkalmazkodni, felelősséget vállalni – és ezek az élet minden területén fontos készségek.”
Szerinte a mozgás ugyanolyan része a kultúránknak, mint a zene vagy az irodalom. Egy gyerek nemcsak abból tanul, amit mondanak neki, hanem abból is, amit lát a szüleitől. Ha egy családban természetes a sport, akkor a gyerekek is sokkal nagyobb eséllyel válnak aktív felnőttekké. Ez nem azt jelenti, hogy profi szinten is kell űzni valamilyen sportágat.
„Egy munkahelyen is előny, ha valaki sportolt. Megtanulja, mi az a csapatmunka, hogyan kell a győzelmet és a vereséget helyén kezelni és hogyan kell a kudarcokból tanulni. Nem kell élsportolónak lenni ahhoz, hogy valaki ezeket elsajátítsa.”

Búvárkodás és közös kalandok – így mozog együtt a család
Gundel Takács Gábor három gyereke már mind felnőtt, így egyre nehezebb közös programokat szervezni, de amikor sikerül időt szakítani rá, szívesen mozognak együtt. A család egyik kedvenc közös kikapcsolódása a búvárkodás.
„Ketten többször is eljönnek velünk búvárkodni, a harmadik – Gundel-Takács Bence, a Zalaegerszegi TE kapusa – pedig profi labdarúgó, így az ő életébe kevesebb ilyen közös program fér bele.”
A mozgás nem csak egészségügyi kérdés, hanem életminőségi döntés is
„Nem mindegy, hogy az ember el tud-e menni kirándulni, vagy fáj minden lépés. Nem mindegy, hogy őt kell-e ápolni, vagy ő segíthet a gyerekeinek, unokáinak. Az egészségmegőrzés felelősség is – nem csak magunk miatt, hanem a szeretteink miatt is.”
És mi van azokkal, akik már felnőttként, 40-50-60 évesen kezdenének sportolni?
Sokan azt hiszik, hogy ha fiatalon nem sportoltak, akkor 40, 50 vagy akár 60 évesen már késő belevágni. Ez egy tévhit. Gundel Takács Gábor szerint a mozgás az nem az életkor a kérdése, hanem az elhatározásé.
„Sosem késő elkezdeni. Ha eddig nem sportolt valaki, akkor persze ne rögtön maratonban gondolkodjon. De egy kis séta, úszás, biciklizés már óriási változást hozhat” – nyilatkozta. A legfontosabb lépés nem az első edzés, hanem maga az elhatározás.

„Minden fejben dől el” – Mi a hosszútávú mozgás titka?
Sokan ott buknak el, hogy kampányszerűen állnak neki a sportnak. Január elsején, a bikiniszezon előtt vagy egy hirtelen elhatározásból belevágnak, aztán pár hét után kifullad a lelkesedés. „A mozgásnak az életünk részévé kell válnia, különben mindig lesz valami kifogás: nincs idő, nincs kedv, hideg van, esik az eső” – mondta. Ha viszont valaki tudatosan építi be a napjaiba, idővel természetessé válik, sőt, hiányozni is fog!
Az első lépéseket mindig nehéz megtenni, hiszen az ember hajlamos saját magát is lebeszélni a sportról. De van néhány trükk, ami segíthet átlendülni a kezdeti nehézségeken.
Van, akinek az válik be, ha konkrét célokat tűz ki maga elé, másokat a versengés vagy a játékosság motivál jobban. Egyesek társaságban szeretnek mozogni, míg mások inkább egyedül, hogy jobban kikapcsolódjanak. Nincs univerzális recept – a lényeg, hogy megtaláljuk, mi az, ami minket hosszú távon mozgásban tart.
Ne várj tovább – csak kezdd el!
Gundel Takács Gábor és családja számára is a sport életforma. Nem az olimpiai aranyért, nem a rekordokért, hanem azért, mert jobban érzi magát tőle testileg és lelkileg is.
És ez az, amit mindenki elérhet.